Nagyon sokszor teszik fel azt a kérdést egy szűrőcsere után, hogy milyenek voltak a szűrők. Erre pedig én nem tudok válaszolni.
Amit szabad szemmel meg tudok állapítani, az csak olyan nagyságú szennyeződés mint a lebegő anyagok. Tulajdonképpen ezeket a látható szennyeződéseket a „legolcsóbb” és legegyszerűbb eltávolítania a bemeneti vízből. Egy összetett rendszerű ozmózis víztisztító berendezés esetében ez nem viszonyítási alap, hiszen ezek a rendszerek a tényleges hatásukat a nem látható tartományban (0,0001 mikron) fejtik ki.
Ugyan azt lehet látni ha egy mechanikus előszűrő a megszokottnál szennyezettebb, sarasabb, agyagosabb, de már az aktívszén szűrőn sem lehet tapasztalni semmit.
A szén fekete a műanyag külső héj pedig még el sem fog színeződni, mert a víz belül szűrődik.
Az ozmózis membrán bemeneti részén néha tapasztalható enyhe „foltosodás”, de még ez sem enged következtetni az egység vízszűrési minőségére.
Lehetne TDS (ásványi anyag tartalom) mérni, ami csak egy pont a mérési folyamatban és csak következtetni enged a membrán állapotára, de még ez sem ad valid értéket a vízminőségre vetítve.
Ha nagyon pedáns akarnék lenni, akkor minden vízzel érintkező szűrő egységet külön kellene minden vízszennyeződésre tesztelni. Ez pedig több mint irreális!
Tehát nem tudom megállapítani azt, hogy mennyire voltak elhasználódva a szűrők a víztisztító berendezésbe, maximum csak a mechanikus szennyeződések esetében.
Összeségében viszont elmondható, hogy egy háztartási átlagos felhasználás esetén évente egyszer kell szűrőbetétet cserélni.